– Arra emlékszel, hogyan cseppentél be a zenekarba?
– Az első tíz év után Vili valami miatt ideiglenesen megszüntette a Kaláka tagságot, és hirtelen ott maradtak basszus nélkül. Dani fönn volt Kékesen a szanatóriumban, ahová minden évben elmegy az asztmája miatt, amit szerintem már kinőtt, de hát legyen, szóval ott fenn panaszkodott az osztályos orvosnak, hogy most mit csináljanak. Kéne cselló vagy bőgő, több embert meghívtak, de senki nem állt be. Erre mondta neki az orvos, hogy ott van a Becze Gábor, a Lórántffy-ban három évvel alattatok járt, miért nem hívjátok őt? És akkor a Dani fölhívott.
Én a Vízivárosi pinceklubban már ’69-ben hallottam őket játszani. Épp a Dimenzió Quartettben zenéltem, hátam mögött két sikertelen orvosi egyetemi felvételivel és egy jazz diplomával. Dani lejött a feleségével, Katával meghallgatni, és a koncert végén odajöttek, hogy akkor beszállnék-e. Mondom, szeretem a verseket, énekelni nem igazán tudok, meg pösze is vagyok, sok mindenben ne számítsanak rám. Az első időkben így is volt. Kisebb szerepeket kaptam, először csak egy szót, vagy egy „Nyuszi, Gyuszi”-t, énekeltem, vagy annyit, hogy „ribizlitortát”. A rajongók egy része – ez utóbbi miatt – neheztelt rám, hogy én mit keresek a Vili posztján, viszont olyan is volt, akinek tetszettem, ezért sütött nekem egy ribizlitortát.
Aztán egyre többet bíztak rám, amiben a Balázsnak nagy szerepe volt. A Nyúl utcában volt egy legénylakása, és ott tanított. Ő foglalkozott velem a legtöbbet. Beírattak énektanárhoz is, a II. kerületben, Szterszky Adrienn nénihez. ’79 őszén, ’80 januárjában volt az, amikor a Marczibányi téren először adtunk kétrészes koncertet, amit a tévé is felvett. Utána indultak be a lemezek is, mert az első időkben nem nagyon lehetett kiadni őket.
– Te tulajdonképpen több dolog miatt is kilógsz a sorból. Egyrészt konzervatóriumot végeztél, tehát képzett zenész vagy, másrészt nagyon keveset komponálsz.
– Hát igen, nem tudom, hogy miért nem írok több számot.… Nem lustaságból. Minden lemezen van egy-két számom, amik kicsit jazz-esebbek is. Érdekes, hogy más műfajokban közben én azért játszottam sajátot, de hát más egy jazz szám. Ott nem a szövegre kell írni. A Kaláka mindig híres volt arról, hogy, figyel arra, hol vannak a hangsúlyok a magyar nyelvben.. Hogy ha egy Arany-verset éneklünk, ne mondhassa azt egy irodalomtanár, hogy na, hogy nyúltak hozzá ezek a vershez.
– Ha egy mondatban kéne a többiekről mondanod valami jellemzőt, akkor mit mondanál, mondjuk Gryllus Dánielről?
– Egy mondatban?
– Lehet, mondjuk kettőben is.
– Azt nagyon csodálom, ahogy ő a vállán cipeli a zenekart. Hihetetlen, mennyit dolgozik azért, hogy nekünk fellépéseink legyenek. Hihetetlenül munkabíró, ugyanakkor nagyon érző és melegszívű. Tehát nem olyan zenekarvezető, akitől félni kell. Ha vita van, ő inkább csitítani próbálja a másikat. Jó üzletember, hiszen a zenekarral párhuzamosan a lemezkiadást is csinálja.
– Gryllus Vilmos?
– Vilit nagyon jó zenésznek tartom. Tényleg nagyon sokoldalú. Azt látom, hogy ők ketten mindig rivalizálnak, mint két testvér. Lehet, hogy ez már mióta megszülettek így van, hogy az egyik le akarja a másikat pipálni. Ez mindenben megnyilvánul. De ő is segítőkész, bármilyen civil dologban segít, ha kell. Van egy kislánya, miközben nálunk már idősek a gyerekek, így ő, mint gyakorló apuka sokat fiatalodott az utóbbi időben. Néha vitatkozunk, mert én kicsit lazán veszem a dolgokat, néha még játszom is a bolondot, de a szeretet megvan.
– Radványi Balázs?
– Balázs mindig a fanyar humoráról volt híres. Kicsit azt látom, hogy ahogy öregszünk, egyre rigolyásabb. De Balázsban is megvan a segítőkészség. Mivel mi közel lakunk egymáshoz, együtt is utazunk általában. Mindenkin látni valamilyen módon az öregedést, de belőle néha előjön a saját papája. Neki nem él már az édesapja, meg az enyém sem. Daniék idős szülei még fölkapaszkodnak a Diósgyőri várba. Vili bácsi hihetetlen, még ha néha bóbiskol is a koncerten, de mindig jön. Szeretik azt, amit a gyerekeik csinálnak. Tényleg nyomon követik. Megalakulástól ott volt, ott is próbált sokáig a Kaláka a Csopaki utcában.
Biztos, hogy mindenkin látszik azért, hogy már nem fogunk megfiatalodni…..
