350 évvel ezelőtt, a magyar történelem egyik legsötétebb időszakában – az úgynevezett gyászévtized során – protestáns lelkészek és tanítók tömegét idézte be a pozsonyi vésztörvényszék elé. Ott embertelen választás elé állították őket: vagy megtagadják hitüket és katolizálnak, vagy felhagynak a lelkészi vagy tanítómesteri hivatással. Ha pedig egyikre sem hajlandók, akkor vállalniuk kell a börtönt, a megaláztatást és a nápolyi gályarabságot. Sokan az utóbbit választották.
A gályarab prédikátorok sorsának több irodalmi és zenei feldolgozását ismerjük. A Látod-e, Isten? című előadást mindezektől különbözik, hiszen oratórium formájában ábrázolja a történteket. Szabó T. Anna József Attila-díjas költő érzékeny versei és a Kossuth-díjas Gryllus Dániel magával ragadó zenéje a színház erejével mutatják meg, hogy a belső szabadságot és a hitet semmilyen lánc nem törheti meg. Az előadás nem száraz történelemóra, nem is csak igényes művészeti feldolgozás, hanem sodró lendületű, mélyen megrendítő szenvedéstörténet, amelyet kiváló előadók jelenítenek meg..
Az előadás nem a sérelmekről, hanem a hűségről és a megbékélésről beszél.